Finomszerelékkel kapitális halakra

Szerző: Polónyi Attila

Amikor egy olyan vizet keresünk fel, ahol jó eséllyel foghatunk nagy, kapitális pontyokat, általában bojlis felszereléshez nyúlunk először. Ha a helyi adottságok megengedik, akkor elő lehet venni a finomabb hor-gászeszközöket, mint például a matchbotot. A nagy pontyok biztonságos megfogásához a botok rengetegében azonban meg kell találni a legmegfelelőbbet.

Minden horgásszal megesett már, hogy egy horgászat alatt a legnagyobbnak ítélt halat valamilyen probléma miatt fárasztás közben elveszítette. Szeretnénk megfogni álmaink halát, de a felszerelésünk az átlagos méretű halakhoz van igazítva, és amikor szokatlan helyzet áll elő, akkor mond csődöt annak egyik pontja. Ilyenkor persze bosszankodunk, hogy miért is nem erősebb bottal, zsinórral vagy horoggal vágtunk neki a horgászatnak. A finomszerelékes horgászokkal - pont azért, mert finomabb felszerelést használunk - sűrűbben esik meg az, hogy a legnagyobb halakat elveszítjük. Ragaszkodunk a jól bevált, megszokott bothoz, orsóhoz, nem szeretnénk durvítani, más módszerekhez folyamodni, vagy nem szeretnénk lemondani a matchbot vagy feederbot nyújtotta előnyökről. Egy számunkra új horgászvízre érkezve sok meglepetéssel szembesülhetünk, nem ismerjük a víz adottságait, a halak szokásait, illetve azok méreteit. Vannak látható akadók, amelyek a víz fölé nyúlnak, vagy nádasok, amelyek viszont támpontot jelenthetnek a horgászat helyének kiválasztásához. Lehet ezeket elkerülni és a nyílt vízen próbálkozni, de ekkor sem árt tisztában lenni a víz alatti akadók helyzetével. Ezekről néha csak akkor szerzünk tudomást, ha már egy megakasztott halunk éppen beleúszott. A legközelebbi fárasztásnál már felkészültebbek lehetünk és megfelelő készséggel akár el is tudjuk húzni a halat az akadó mellől.

Nyílt, akadálymentes terepen jelentősen megnő az esélyünk egy kapitális hal kifogására, de a fárasztás végére elfáradhat az előkénk, kihajolhat a horgunk. Látható, hogy számos probléma jelentkezhet, és általában jelentkezik is, amikor egy nagyobb hallal hoz össze minket a sors. Ahhoz, hogy ezeket a halakat is kellő biztonsággal meg tudjuk fogni, erősebb felszerelést kell használnunk: nem elég erősebb zsinórt és előkét választani, az orsónak és a botnak is harmonizálnia kell a többi elemmel. Bár az orsók között könnyebb megtalálni a célnak leginkább megfelelőt, de a matchbotok között igen ritka az olyan, amelyik egy nagyobb igénybevételt is kellő erősséggel, gerinccel ki tudna szolgálni. A bemutatásra kerülő felszereléssel lehetőségünk nyílik arra, hogy kapitális halakkal is nyugodtabban vehessük fel a harcot. Átlagos 20, vagy erősebb 30 gramm dobótömegű matchbottal nem tudjuk a halat kellő erővel terhelni, elsősorban a bot csekélyebb teherbírása miatt, másodsorban pedig azért, mert az ezekhez a botokhoz javasolt, harmonizáló főzsinór és előke mérete ezt nem teszi lehetővé. A Daiwa Aqualite Power Match bot sorozat összes tagja erősebb akcióval és a szokásosnál nagyobb dobósúllyal rendelkezik. A matchbotoknál a két leginkább kedvelt hossz, 3,90 és 4,20 méter közül lehet választani. Mindkét bot dobótömege 10-40g, ami önmagában is erőt sugalló. A rövidebb modell saját tömege 245g, a hosszabbé 270g, ami soknak tűnhet, de a botot terhelve kapjuk meg a választ, már a spicctag is nehezebben hajlik meg, mint egy átlagos matchboté. A spicc merevségét a zsinórunk süllyesztésekor is kamatoztathatjuk, nagyon gyorsan reagálja le a bot a kisebb csuklómozdulatokat is. A bot dereka és a nyéltag nagy erőtartalékot rejt, határozottan kell kapaszkodni a botba, ha azt komolyabban megterheljük. A parabola akciójú botot 13 (a hosszabb modell esetében 14) darab gyűrűvel látták el, melyből a nyéltagon található két, és a középső tag első gyűrűje kéttalpas, a többi egytalpas. A gyűrűk kötései, a barna festés igényes kidolgozású, szemnek tetszetős. Ugyanez igaz a nyéltagra is, a felülről csavarós orsótartót egy esztétikus karbon díszcsíkkal látták el. Az ilyen rendszerű orsótartók hátránya, hogy horgászat közben hajlamos meglazulni, de ezzel a jelenséggel a horgászatok során nagy örömömre nem találkoztam. Rendkívül bosszantó tud lenni, ha a fárasztás közben az orsótartóval kell bíbelődi, nehogy leessen az orsó.

A Daiwa Aqualite Power Match bothoz bátran használható 20-as, 22-es méretű előke is, ilyenkor a főzsinórunk egy mérettel vastagabb legyen. Ha távolra horgászunk, akkor használjunk dobóelőkét, amely ugyanígy egy mérettel vastagabb legyen az előkénél, hossza pedig 10 méter körüli. A főzsinór mérete ebben az esetben az előke méretével egyező, esetleg egy számmal vékonyabb. A nagy testű, kapitális halak fárasztását nagyobb távolságban a zsinór nyúlása is segíti, viszont a parthoz közel jól jöhet az erősebb dobóelőke tartaléka. Akadályokkal tarkított horgászvízen viszont a főzsinórunk semmiképp ne legyen vékonyabb az előkénél, esetleges elakadás esetén az előkének kell szakadnia. Számokban kifejezve nehéz terepen 25-ös főzsinór mellé 22-es előke, nyílt vízen távolabbi dobások érdekében 18-as főzsinór, 22-es dobóelőke, 20-as előke lehet jó választás. Durvának tűnhetnek az összeállítások, de ne feledjük, nagy halakra horgászunk! A távolabbi horgászatot nagyban segíti a bot nyers ereje, 20-25g-os waggler úszók kiválóan dobhatók vele. Ez az az úszóméret, amely leginkább passzol a bot karakterisztikájához. Ehhez az erős bothoz és a zsinórhoz egy masszív orsó dukál. Strapabíróság valamint a méret volt a két legfontosabb szempont, így esett a választás a Team Daiwa D 3012-es orsójára. Ami az első szemrevételezésnél feltűnik, az az orsó testéhez képest nagy rotor illetve dob. A dob felső peremének átmérője 54 mm ami hatalmas orsót sejtet, ugyanakkor a jól átgondolt tervezésnek és a kis méretű testnek köszönhetően az orsó tömege mindössze 335 gramm, ami egy matchbotra szánt orsó esetében a könnyebbek közé sorolható. A kis testben kisebb tányérkerék található, ezért az orsó áttétele csak 1:4,7-hez, ami matchbotos horgászatnál kevésnek tűnhet, ám a nagy átmérőjű feltöltött dobnak köszönhetően 79 cm-t húz be egy hajtókar fordulatnál. A teszthorgászatok során ez az érték jól eltaláltnak tűnt, könnyű volt megindítani a tekerést nagyobb waggler úszókkal is, és kellően gyorsan lehetett kihúzni a távolra bedobott végszereléket. Jelentéktelennek tűnő részlet, mégis sok bosszúságtól kímél meg az orsó fékcsillaga, mely oly mértékben van besüllyesztve a dobba, hogy a zsinórnak esélye sincs a felcsavarodásra. A dobban 6 darab féklamella felel a pontos és letapadástól mentes fékerő működéséért.

Az orsó rotorja tökéletesen kiegyen-súlyozott, ezt az érzést tovább fokozza a dupla hajtókar, melynek mérete jól passzolt az orsóéhoz. A hajtókar méretén a meghajtott tányérkerék közepe és a fogantyú tengelye által meghatározott távolság értendő, ami ha túl kicsi, akkor nehezen lesz hajtható az orsó, ha túl nagy, akkor pedig túl sokat mozog a karunk, nem tudjuk csuklóból tekerni az orsót, pörgős horgászatnál ez egyértelműen hátrány.  A hajtókaroknál a betekerős típusok a legprecízebbek, de ennél az orsónál az átdugós megoldásnak sem volt nagy, zavaró holtjátéka. A hajtókar lehajtható, de annyira pontos és erős az illesztés, hogy egy gondolatnyi kotyogás sem érezhető. Az orsó nevében a „D” betű a dupla (double) karra utal, a Daiwa más modelljeinél is ez a használatos meg-különböztetés. Tovább mustrálva az orsót a nagy zsinórvezető görgő és a vastag, üreges felkapó kar lehet szembetűnő. A cső keresztmetszet nagyobb merevséget ad a felkapókarnak, ez nem csak horgászatkor, hanem szállításkor is előnyös. A nyitott felkapókar a hajtókar megtekerésével könnyedén visszaváltható, bár magam a csendesebb, kézzel történő átváltás híve vagyok.  Az orsó belseje további érdekességgel szolgál. A teljes szétszedéshez először az orsótestet díszítő elemet, majd a rotort kell eltávolítani. Az orsó testét borító elem eltávolítása után egyszerű belső szerkezettel szembesülünk. Az egyszerűséget, ha nem megy a használhatóság rovására, akkor nem hátrányként, hanem előnyként kell értékelni. Minél egyszerűbb egy szerkezet, annál kisebb a meghibásodás esélye, ennek az elvnek tesz tökéletesen eleget a Team Daiwa D orsó. A tányérkerék mindkét oldalon csapágyazott, mint ahogyan a kulisszás dobemelésért felelős fogaskerék is. A dobemelő mechanizmust nem érheti kritika, az alátétekhez sem kellett nyúlni, hogy tökéletes zsinórprofilt kapjunk. Ezt a fajta dobemelést a Daiwa csúcsorsóiban is megtalálhatjuk, egyedül a magasabb dobbal rendelkező orsóknál, például a távdobó orsóknál van komolyabb létjogosultsága a végtelen csigás megoldásnak. Az orsó belsejében 7 csapágy található, két darab a tányérkerék jobb és bal oldalán, egy a bütykös fogaskerékben, egy a bronzcsiga rotor felőli megtámasztásánál, egy a zsinórvezető görgő alatt, és a dupla hajtókar fogantyúi is rejtenek egy-egy darabot. Nem volt hiányérzetem, egyedül talán a bronz csiga kaphatott volna még egy csapágyat a test oldali részen. Az orsó összességében jó választásnak bizonyult, bírta a nem mindennapi terhelést, és amikor kellett, szépen, egyenletesen adagolta a zsinórt.

Mint ahogy a cikk elején írtam, a matchbotot és az orsót elsősorban nagy halak horgászatához ajánlom, viszont nem csak ellenük vethető be eredményesen. Nagyobb, nehezebb úszókkal, parttól távolabbi horgászathoz, illetve csúszó úszós (slider) módszerhez is kifejezetten alkalmas a páros, a bot energikus dobást és határozott bevágást enged meg, az orsó pedig a nagy dobátmérőnek köszönhetően a távolság könnyebb legyőzésében segédkezik. A sikeresen partra terelt nagy, 10 kilogramm feletti pontyok tesztelték a felszerelés megbízhatóságát, erejét, amellyel a horgászatok alatt nem volt probléma. A páros remek alternatívát nyújt azoknak a horgászoknak, akik extrém körülmények között sem szeretnének a finomszerelékes módszer előnyeiről lemondani.