Angol bottal angolosan

Szerző: Polónyi Attila

A Daiwa 2010-es évi újdonságai között szerepel a Connoisseur G20 rakós bot. A Daiwa mérnökei a bot tervezésekor nem kis feladatot vettek a vállukra, mert hazájában, Angliában, a kategória egyik legnépszerűbb, legkedveltebb botját, a Connoisseur G8-at kellett méltó utóddal leváltaniuk.

Az előddel, a G8-al szerencsére már nagyon sok, szép horgászélmény, emlék fűz össze. Ismerőseimet, barátaimat is sikerült megfertőznöm, a bot egyedi, rendkívüli tulajdonságai mindenkiben elismerést váltott ki. Elsőként ezzel a bottal sikerült hatalmas, 10kg feletti pontyokat szákba terelnem, bizonyítva ezzel a bot hihetetlen erősségét, teherbíró képességét. Ezt nem pusztán falvastagság növelésével, több anyag felhasználásával, hanem annak minőségi megválasztásával érték el a tervezői, a bot tömege 12.4 méteres, hosszban mindössze 795gramm! Az említett bothossz már vastag csőgumikhoz is alkalmas, visszavágott ún. „bigbore” top szettel értendő. Ezen paraméterek után egyáltalán nem csoda, hogy Angliában az egyik legkeresettebb nagyhalas rakós bot volt a Connoisseur G8.

A Connoisseur G20 ugyanazon a tüskesoron készül, mint a G8, sőt továbbmenve az Angliában készült botok listáján a Tornament Airity, Tournament-X, vagy a Whisker All Terrain rakós botok is ugyanilyen tagkiosztással, kúposítással készülnek. A jón ne változtass, ezt az elvet vallja a Daiwa, szerintem nagyon helyesen, mert így nem csak a top szetteket, hanem az egyes tagokat is cserélgetni lehet a különböző botok között. A tagok cseréjével ugyan megváltozhat a bot karakterisztikája, de a G8 és a G20 esetében ez a különbség (ha van egyáltalán) elenyésző. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy ez a csereszabatosság csak az Angliában készült rakós botoknál működik. A két bot között ebből adódóan is nagyon sok a hasonlóság. Az egyes tagok hossza, azok tömege centire, illetve grammra egyeznek. A gyártó a G20 esetében is 795grammot tűntetett fel, ugyanúgy, mint a G8 esetében. Egymás után kézbe véve a két botot, érzésre nem lehet megmondani, hogy éppen melyiket is tartjuk. Egyedül az újonnan bevezetett, nyéltagon illetve azt megelőző 8.-ik tagon tapintással is érezhető, „Diamond Satin” felületkezelés árulja el, hogy a G20 van a kézben. A gyártó szerint száraz és nedves időjárási viszonyok között is csúszós, sikamlós marad a bot. Az 5-7.-ik tagok „Integrated Taping System” felülete is hasonló feladatot lát el. A G20 esetében az újdonság az, hogy az 5.-ik tag is ezzel a felületkezeléssel van ellátva. Tapintásra más, mint a nyéltag felülete, és a különbség szabad szemmel is látható. A 13 méteres pakk tartalma is bővült, a G8-hoz adott 2db 4 tagos top szett a G20-nál 2db 5 tagossá bővült, valamint etető top is jár a csomaghoz.

A száraz adatok sokat sejtetőek, de messzemenő következtetéseket ezekből levonni nem lenne helyes. A Daiwa Connoisseur G20 rakós bot kipróbálásához ugyanazt a vizet kerestem fel, ahol a G8-at előzőleg komoly igénybevételnek tehettem ki. Bíztam benne, hogy a halak ismét kegyesek lesznek hozzám, és a bot erejéhez illő, 10 kg feletti pontyok tisztelnek meg majd a jelenlétükkel. Ennek megfelelően top szettekben a Daiwa erősebb, lila 14-18-as, és a 16-20+ -os piros Hydrolastic gumikat használtam. A felszerelt két top szettet két különböző jellegű horgászathoz terveztem. A lila gumis tophoz 24/22-es főzsinórt illetve előkét, 1 grammos úszót választottam, ezzel a reggeli, illetve kora délelőtti órákban a fenék közelében tartózkodó pontyokat vettem célba. Korábban már tapasztaltam, hogy jó időben és a napközben felmelegedő vízben gyakran emelkednek a pontyok a felszín közelébe, ezért egy felszín közeli horgászathoz alkalmasabb szereléket fűztem a piros Hydrolastic gumis top végébe. A zsinór vastagságán nem változtattam, itt is a 24/22-es méretnél maradtam, de úszónak egy speciális golyót helyeztem fel. A golyó egészen kicsi, pár centis ereszték használatát is lehetővé teszi, és kevésbé zavarja a felszín alatt összegyűlő halakat, mint egy szárral rendelkező úszó. Súlyozást nem igényel, ezáltal a horog és a pellet együttesen, lassan, természetes módon süllyed az eresztékkel beállított mélységbe. Ennél természetesebben nem lehet csalit felkínálni a felszíni halaknak. Ez a módszer szélmentes, vagy enyhe szellős időben, nagy melegekben tud igazán eredményes lenni.

A vízparton a láda, görgők felállítása, elhelyezkedés után az alapozó etetést etetőcsészével kezdtem el. Nem azért, mert ebben az esetben ez lenne a leghatékonyabb módszer a halak csalogatására, hanem mert a bot felületkezelését szerettem volna így is tesztelni. Ezen a téren jelentős az előrelépés, sokkal kényelmesebben, gyorsabban lehetett a poharazást elvégezni. Nem ragadt a kezemhez a bot, nem lengett be a bot eleje, ezáltal stabilabbá, biztonságosabbá vált az etetés, nem potyogott ki a csészéből semmi. A csészésre visszatérve, olyan vízen, ahol a halak nagy számban vannak jelen, nem feltétlenül ez a legjobb módszer, mert az egy helyre koncentrált csalogatóanyagot a nagyobb halak gyorsabban felszippantják, és hamar üres marad az etetett hely. A csúzlizással nagyobb területet szórunk meg, a halakat keresgélésre vesszük rá, így tovább időznek az etetésünk közelében. Épp ezért a későbbiekben már nem is használtam az etetőcsészés top szettet. A bot erejét teljes hosszban próbáltam ki, nyéltaggal és erősített, rövidített tagok nélkül. Szinte döbbenetes, hogy mennyire könnyű a bot ebben a hosszban is. Az erős pontyos jelleg miatt az első tagokban is van bőven anyag, de ettől nem lesz túlságosan fejnehéz a bot.

A mélységmérés, ereszték beállítása után a felcsalizott horog máris a fenéken várta az érdeklődőket. Az úszó apró rezdülésekkel jelezte, hogy odalent megindult a mozgolódás, míg nem egy határozott kiemelésre be tudtam vágni. A hal mérete tekintélyt parancsoló volt, közel volt a 8 kilogrammhoz, mégis a fárasztása nem jelentett különösebb problémát. A nagy halaknak nem szabad időt adni, hogy lendületet vegyenek, felgyorsulhassanak, minél hamarabb hátra kell tolni a rakós botot, hogy teret, távolságot nyerjünk. Teljes hosszban fárasztva sérülésnek, törésnek tesszük ki a botot, így ha a hal mérete engedi, akkor a bevágás után lehető leggyorsabban rövid top szettre kell bontani. Nem baj, ha a gumi nagyon kinyúlik, annál feszesebb lesz, annál inkább terheli a halat. Természetesen, ha a hal túlságosan nagy, vagy nagyon elemében van, akkor több taggal kell fárasztanunk, de ekkor is a minél kevesebb tagból álló, top szettes fárasztásig kell a lehető leggyorsabban eljutni. A megriadt, lendületet vett kapitális hallal szemben rakós bottal nincs sok esélyünk. Ahogy melegedett az idő, jött fel a nap, úgy egyre több felszíni burvány, fordulás jelezte, hogy ideje rápróbálni kisebb eresztékkel is a pontyokra. Elérkezett hát az idő a piros Hydrolastic gumival és rövid eresztékkel szerelt top szett bevetésének. A top szett végére kis etetőcsészét helyeztem, ezt töltöttem tele minden egyes betoláskor apró pelletekkel. A víz fölött az etetőcsészéből apránként potyogtak ki a pelletek, ezzel folyamatosan a horog köré koncentrálva a halakat. A csészét csúzlizással ki lehet váltani, de ne feledkezzünk meg arról, hogy a felszíni horgászat lényege a folyamatos etetés, ahol is a folyamatosságon van a hangsúly, nem pedig a mennyiségen. Amint leállunk az etetéssel, a halak is odébbállnak. Fél percenként csúzlizzunk pár szem pelletet, vagy használjunk a top szettre helyezhető csészét.

A felszín közeli horgászatra fokozottan igaz, hogy felesleges zajongással, csobogással ne zavarjuk el a nehezen az etetés közelébe csábított halakat. A kb. 40 cm-es ereszték végén lévő horogra szilikon karika, abba pedig egy szem pellet került. A sokszor rendkívül látványos kapás általában nagyon agresszív, botspiccet vízbe hajlító húzásként jelentkezett. Itt nem volt szó bevágásról, örültem, ha tartani tudtam a botot. Egy merev, feszes, gerinces bot ekkora terheléstől szinte azonnal rommá törne, ilyen helyzetekben domborodnak ki a jó pontyos bot erényei. Az első 4 tag képes utána hajolni a terhelés irányának, de a továbbiakban gerinces marad a bot. A rövid zászló és a mély víz miatt sokáig csak a vizet hasító piros gumit lehetett látni, a hatalmas ponty makacsul ragaszkodott a mederfenékhez. A közel fél órás fárasztás eredménye egy 12 kilogrammos tőponty lett, bebizonyítva ezzel azt a tényt, hogy kapitális pontyokat finom szerelékes módszerrel is partra lehet kényszeríteni. Nem tudom, hogy ki volt jobban elfáradva, a ponty, vagy én, de hogy ki volt a boldogabb, az nem volt vitás. A sikeres horgásznap alatt több kapitális pontyhoz volt szerencsém, és bár voltak elemi erejű, megállíthatatlan halak, amelyek előkét szakítottak, de a bot mégis keményen állta a sarat.

A Daiwa Connoisseur G20 rakós botról a legnagyobb megelégedéssel tudok csak nyilatkozni. Annyira gerinces, hogy bevágáskor nem bicsaklik meg bot eleje, viszont az első tagok épp annyira lágyak, hogy bírják a fokozottabb igénybevételt. Csekély, keszeges versenybotokat is megszégyenítő tömege ellenére hihetetlen erő lakozik benne, mely lehetővé teszi, hogy kapitális pontyokkal is sikerrel vehessük fel a harcot. A tagok felületkezelésén sokat javítottak, így pörgősebb, gyorsabb versenyeken is megállja a bot a helyét. Mindenkinek, akik nem szeretnének kompromisszumokat kötni, bátran ajánlom a Daiwa legerősebb rakós botját, a Connoisseur G20-at.