Kedvező szegmens a sokak által elérhető középkategória. Az a szeletke egy termékkínálatból, ami még megfizethető, de már nyújt annyi pluszt, amitől élvezetesebbé, netán eredményesebbé válik a horgászat. Ebbe a szeletbe tartozik a Daiwa cég Powermesh névre hallgató botsorozata is. A 2019-es szezonban megújult küllemben és kiépítésben jelent meg a szortiment, melyből a 2,10 méter hosszú, 5-14gr-os változat került hozzám. A rajta lévő 2500-as Exist LT orsóra 0,08-as Tournament 12Braid zsinórt csévéltem.

            Azért esett rá a választásom, mert olyan botra volt szükségem, a sok feszes jiges pálcám mellett, ami ezektől eltérő játékkal és rugalmassággal kezeli a puha szájú, vagy leakadásra hajlamos halfajtákat. Gyorsan leszögezném, lágy és lágy bot között is óriási lehet a különbség, amit betűkkel szavakba önteni nehézkes feladat, kézbe véve viszont azonnal kimutatkozik az eltérés. A „bután lágy” pálcák suhintás után tehetetlenül nyeklenek-nyaklanak, olykor teljes gerincből. Az okosabbak esetében a ruganyos bebólintás után feszesre tartott bot hamarjában visszaáll eredeti állapotába és érződik benne az átmenet a törzstől a spiccig. Ez utóbbit kerestem, és találtam meg a kiszemelt botban. Leginkább a csukák és balinok „light” csalitartományba eső becserkészésére szántam. Az első bevetése egy áprilisi csukaportyán történt, amin kisebb gumihalakkal, nagyon könnyű, 2-3 grammos jigfejekkel horgásztam.

Az aznapi hatból hat csuka horgon maradt, így meggyőző volt a kezdeti ismerkedés. Majd jött a versenyszezon, mely során állandó készenlétben volt a csónakban. Ha távolra utaztunk a családdal, akkor is ezt a szettet vittem magammal, mert kétrészes volta miatt kevés helyet foglal az autóban és viszonylag széles spektrumban tudom használni. Így halaztam össze a Balatonon is, ahol wobblerrel balinokat fogtam vele, gumizva kősüllőket, süllőket. A Vág folyón pedig a domolykók legnagyobb bánatára vetettem be. Legemlékezetesebb közös pecáink a kulcsi Duna szakaszhoz fűződnek, ahol a hazai ragadozóhal skálát teljes szélességében abszolváltam vele. De mielőtt ebbe belemennék érdemes alaposabban megismerni a botot.

Mint már említettem, nem zártszelvény merev a pálca, tehát nyúlik a hal után, ha szükséges. Erre rásegít a beépített tűspicc is, ami hála égnek, nem a könnyen törő hajszálvékony változat, hanem megfelelő vastagsággal és tartással bíró darab. A nyél kényelmes kialakítású, könnyedén tudom a blankon tartani a mutatóujjam, ami nálam fontos szempont, hiszen majd minden pálcámat igyekszem így tartani csalivezetés közben, ez pedig kifejezetten passzol a tenyerembe. A bot egésze leginkább a wobblerek vezetésében viselkedik ideálisan, s bár kétségtelen, jig pecához létezik megfelelőbb karakter is tőle, 10gr-os fejig és maximum 10 centis gumihal méretig elmerészkedtem vele, ami már vastagon a felső határa. Plasztik szempontból nagyjából a 7 gramm és 7 centis csaliméret az, ami még tökéletesen klappol hozzá. Wobblerből 7 centis minnow, és 5 centis crankbait a teteje. Ezeket a határokat nem túllépve remek vele a csalivezetgetés, a wobblereknek pedig kifejezetten jót tesz, hogy a finom spicc engedi a rezgésüket kibontakozni.

            Mire eljött az Országos Bajnokság döntője Kulcson, kellőképpen megszoktam a botot és kiismertem, így magabiztosan mertem használni éles versenyhelyzetben is. Az I-re a pontot az utolsó forduló végén fogott halam tette fel. Rendkívül gyenge napunk volt, így minden egyes megfogott pikkelyes ragadozó kincset ért. A kőláb mellől elhúzott csalimat óvatos, de egyértelmű, tompa koppanással állította meg a hal, amire csuklóból, finoman lendítettem rá. A botspicc lent maradt, ami egy rugalmas pálcánál természetesen nem meglepő, csakhogy érezhető volt a tömeg a támadásban. Jelentős súlyban állt meg a lendület, majd komótos mozgásából lassacskán felébredve ugrasztotta egekbe a pulzusomat. Hogy darabos a jelentkező, nem volt kérdés. A kiléte pedig viszonylag hamar kiderült, amint először megmutatta magát a tarkabarka foltos test. CSUKA! Mondtuk ki Dáviddal egyszerre. Bár félig-meddig számíttottunk rá, hogy beeshet, így a biztonság kedvéért vastag fluorocarbon előkét kötöttem, a hal mérete ennek ellenére indokolta az aggodalmat. Ilyen helyzetben, ha az előke nem fém, felértékelődik a bot engedékeny karakterének fontossága. Ha ugyanis rugalmasan követi le az ellenállást, kevésbé tudnak érvényesülni a goromba fogak. Ezt természetesen kellően óvatos fárasztással tovább lehet kompenzálni. Végül, dacára a jószág akadóba, kőlábba és csónak alá szaladó próbálkozásainak, szákba tereltük, így bebiztosítva a 2019-es bajnoki címünket.

           A sok jó mellett utópia lenne azt gondolni, hogy a pálcával nem lehet hibázni. Természetesen ment el róla halam, bár nem sok. Néhány óvatosan kapó csuka megtréfált, valamint horogról idő előtt elköszönő süllőre is volt példa az elmúlt év során. Utóbbi problémát végül megoldotta egy horogcsere a wobbleren. Konklúzió, hogy ha csontos szájú hal a cél, mint a süllő is, vékony húsú, kiváló hegyű horoggal szerelt csalit célszerű használni. Ha az megragad, akkor a már sokat emlegetett rugalmasság elvégzi a feladat zömét. Orsótartó tekintetében bár jobb szeretem, ha a szorító csavar alulról feszül az orsótalpra, ezesetben nem okozott gondot a felülről történő rögzítés. A rajta kapaszkodó kezem alatt egyszer sem lazult meg. Ismervén a korábbi elődjét, aminél az orsó feletti fogantyú még vastag eva anyagú kapaszkodó volt, abszolút előnyére vált az átalakítás. Összességében kezes, és valóban sokoldalú a pálca, és bár jóval több birodalmi kreditért akad jobb blankból épített bot a kínálatban, végeredmény szempontjából ez a megfizethető darab is bőven megállja a helyét, akár versenykörülmények között is.

Szerző: Sztahovits Péter