A Daiwa Tournament wobblerei mindig is a kedvenceim voltak. Különösen a Wise Minnow, a Baby Minnow, a Baby Vib és a Double Clutch. Nehéz is abbahagyni a felsorolást. Finom kidolgozásúak, nagyon jól eltaláltak, veszedelmesen fogósak. A sikerükhöz az is hozzájárul, hogy viszonylag kevesen dobálnak ezekkel a wobblerekkel, és a halak egyáltalán nem fújják kívülről a szín és mérettáblázatot, kevésbé ismerik az általuk keltett rezgéseket.            

Az önmagában is érdekes, mitől tartanak egy wobblert jónak, fogósnak. Először is, el kell nyerje a horgászok bizalmát. Ebben itthon komoly szerepe van az árnak is. Ha kedvező az ára, és jól néz ki, sokan megveszik. Ha sokan dobálják, és tényleg működik, rengeteg fogásról megy majd a hír, ami újabb tömegeket mozdít meg a wobbler vásárlására, ami egy öngerjesztő folyamat. Hát, ebbe a körbe a Daiwa Tournament wobblerek nem kerültek bele, a japán gyártásnak bizony megvan az ára. De attól, hogy nincs belőlük minden pergetőhorgász dobozában egy marékkal, még nem mondhatjuk rájuk, hogy nem olyan jók, mint a széles körben ismert és fogósnak tartott darabok. Sőt!             

De inkább a lényegre térek, azért van nekem is egy abszolút kedvencem. Ennek a modellnek köszönhetem dunai wobbleres süllőimet, mióta megvan, azóta mindet, kivétel nélkül. Azt a magabiztosságot, amivel alkonyatkor lépdelek a kövezésen. Egyszerűen tudom, hogy a műcsali, amit a kapocsba tettem, tökéletes. Ha ott lesz a süllő, meg fogja fogni. Nem filózok, nem variálok, cserélgetek - ma már nem. Csak veszek egy mély levegőt, beleolvadok a tájba, figyelek, várom a megfelelő pillanatot. Aztán kilendítem a wobblert folyásirányba, nem is túl messzire, hagyom, hogy sodorja kicsit a víz. A Hold fényénél látom a wobbler hátát és azt, ahogyan kifeszül a zsinór, a műhal terelőlapjába kap a víz, finoman beleremeg a bot, ahogy tenyerembe hozza a műhal kis amplitúdójú, inkább remegésre emlékeztető veretését. Nyúlok a hajtókar után. Lassan, finoman vezetem a kövezés előtt, érzem, ahogy a terelőlap egy-egy kőnek ütközik. Abbanhagyom a tekerést, picit visszanyúlok a bottal, engedem felúszni a csalit, majd újra megindítom. Lassan visszaér a lábam elé, amint hirtelen megrántja a botot a kezemben a támadástól pendülésig feszülő zsinór, még látom a lefelé forduló hal hasának fehér foltját. Ellentartok, visszarúg a bot, megszólal az orsó fékje. Az adrenalin szétárad bennem, kezdődik a fárasztás. Igen! Megint megfogta.

 
Nyilván számos remek süllős wobbler van a piacon, de ez a szűk veretésű, finoman kidolgozott, hosszúkás alakú, klasszikus színvilágú, strapabíró wobbler nekem nagyon bejött. Könnyen vezethető a felső vízrétegben is, nappal, természetes színben balint, csukát, feketesügeret is fog. Akinek javasoltam, még nem szólt, hogy csalódás érte volna.

Ez az én süllős wobblerem:

>> Daiwa Tournament Tight Wave Shad F-SR, chart back pearl, 7,5cm, 9g. <<

 
Írta: Hernyák Aurél