Feel Alive.

Termék keresés:

Esti látogatóVertikális támadók, ráadás halak

Szerző: Sztahovits Péter

 

"Gyakran hallok olyan megjegyzéseket a rövid botokra, hogy „amerika majmolás”. Valahol megértem, hiszen én is 3 méteres durungokkal kezdtem a pergetést és elképzelni sem tudtam annak idején, hogy a fenébe lehet alkalmas a horgászatra egy rövid pilincka. Eleve akkoriban még partról horgásztam többnyire és szilárd meggyőződésem volt, hogy partról használhatatlan egy 2 méter körüli bot. Azóta alaposan megváltozott a véleményem."

 

Aki követi a horgászpiacot, bizonyára észrevette, hogy az utóbbi években néminemű változáson estek át a pergetésre szánt horgászbotok. Egy-két évtizeddel ezelőtt, ha bement az ember egy boltba azzal a szándékkal, hogy pergető botot szeretne vásárolni, elé raktak néhány típust, melyek többségén egyszerűen csak a „SPIN” vagy „SPINNING” felirat volt olvasható. Az idő azonban nem állt meg, egyre több új pergető technika született, a gyártók pedig ezekhez alkalmazkodva, speciális pálcákat kezdtek fejleszteni és piacra dobni. Jerk, Drop-Shot, Vertikal, Twitchin, Jig elnevezésekre gondolok legfőképpen. Abba most nem mennék bele, hogy sokszor érthetetlen, hogy mire gondolhattak a fejlesztés közben, mivel rendszeresen előfordul, hogy egy-egy technikával feliratozott bot nem a legalkalmasabb az adott módszerre. Persze akadnak azért a nevükhöz méltó, jól sikerült darabok is, mint mostani témám főszereplője, a Daiwa Generation Black sorozatának Vertical Attacker névre hallgató pecabotja.

 

IMG 7585 v2A Black sorozat legfőbb ismérve, hogy sallangmentes, mindenféle cicomát mellőző fekete designt kapott. Az egész botcsalád mindegyik darabja rövid, ezért könnyű és új anyaguk miatt rendkívül gyors. Ez hatványozottan igaz a vertikális pecára kifejlesztett Attackerre, hiszen 1,80 m hosszal rendelkezik és nagyon feszes, elsőre ridegnek tűnően kemény karaktert kapott. Specifikusság ide vagy oda, magam is annak a híve vagyok, hogy ha nem is mindenre alkalmas botokat tartok (hiszen ilyen nem is létezik), de szeretem, ha egy pálcával legalább 2-3 helyzetet meg lehet oldani. A fentebb említett karakter például remekül alkalmazható hagyományos gumis-jigelős módszernél is, hiszen a gerinces pálca remekül közvetíti a plasztik csalik fenékhez történő visszakoppanását, nem beszélve az éles koppintásokról, valamint közepes méretű wobblerekhez is ideális. Hogy erről élesben is megbizonyosodjak, ki is próbáltam vele mindent. Egy könnyű, 2500-as méretű Daiwa Exceler Z orsó került az Attackerre, amely az alsó-középkategóriát képviseli, 0,16-os Daiwa 8Braid fonottzsinórral feltöltve. Mikor hozzám került a szett, még tartott a süllőtilalom, viszont kíváncsi voltam a bot erejére, illetve hogy hogyan dolgozik nagyobb hal alatt (merev marad e, vagy esetleg terhelés alatt utána nyúl a halnak?), így csukázással kezdtem a próbát.

 

Nagyobbacska 13 centis, két részes wobblerrel és hasonló méretű, súly nélküli gumikkal próbáltam becsapni egy hozzám közeli, igen tiszta bányató „krokodiljait” több-kevesebb sikerrel. Azért írtam, hogy több-kevesebb, mert ugyan három szép csukát akasztottam, csak a legkisebbet, egy közel 4 kilóst sikerült partra segítenem, a többi elegánsan meglépett. Mit tagadjam, elbénáztam őket… Az izgalmakon és az élményen túl pedig kiderült, terhelés alatt bizony munkába kezd a babkarónak tűnő husáng! A következő horgászatokon néhány kisebb feketesügér és átlagos méretű csuka akadt horogra, majd május elsején, a süllőtilalom végével sikerült megfognom a szezon első süllőjét is vele, ami ugyan nem volt hatalmas, de szépen leverte a 10 centis Tournament D’ Fin gumihalat, ráadásul jó néhány társa követte aznap. Ez még mindig hagyományos, emelgetős gumihalas peca volt.

 

Felszerelés

Az igazi vertikális próba csak ezután következett egy mély, szintén tiszta bányatavon. Jó pár éve horgászom a vizet, de időbe tellett, mire sikerült eltalálnom, mi az a műcsalis technika, amivel be tudom csapni az itt lakó, sajnos nagyon kevés, és annál óvatosabb süllőt. Elsüllyesztett akadókban, fákban keresem a halakat, melyek 5-7 méteres mélységekben terülnek el. Ezekből a tartásokból kell kipiszkálni, kapásra ingerelni a sokszor teljesen inaktív ragadozót. Az akadókban nyugvó halra nem jellemző, hogy messziről, 1-2 méterről rárontana a csalira. Teljesen az orra előtt kell ingerelni a plasztikkal, addig, míg el nem szakad a cérnája és rá nem kaffant, ezért hatványozottan fontos a pontos peca. Erre a legjobb megoldásnak a Drop-Shot módszer vertikális alkalmazása bizonyult. Az ágbogakat alaposan átböngészve, óvatos mozdulatokkal fel lehet piszkálni a fogasokat úgy, hogy közben elakadás nélkül megússzam a horgászatot. Ehhez elengedhetetlen a rövid, merev bot és a fonott zsinór, mivel ezek biztosítják a megfelelő kontaktust. A horog-ólom távolságot úgy állítom be a szereléken, hogy ha nagyon sűrű az akadó, akkor a csali még valamelyest fölé emelkedjen, de gyakori az is, hogy a süllők szorosan a mederhez vannak tapadva és ilyen esetben korántsem biztos, hogy felmozdulnak a fejük felett 30-40-50 centivel rezegtetett kishal imitációért. Azért nagy probléma nincsen, mert ha óvatosan emelgetjük a cuccot, nem tud megakadni az ágakban. Remekül lehet érezni, mikor hol jár a csali. Apropó csali! Fontos a megfelelő plasztik. Ehhez a technikához az úgynevezett „no action” gumikat szoktam alkalmazni. A hagyományos plasztikokhoz képest ezek annyiban mások, hogy húzásra nem végeznek verető mozgást, mivel nincs rajtuk korongfarok, vagy bármi hasonló, ami egy plusz vibrálást keltene. Nekünk kell életre kelteni a víz alatt. Lehetnek villás farkúak, vagy akár végződhetnek egyszerű elvékonyodó szálban is. A Daiwa kínálatában ilyen például a Salty Slugger illetve a Tournament D’ Tail nevezetű gumi. Mindkét típus megfelelően lágy és ingerlően mozog-vibrál drop-shot-on felkínálva. Előbbit 12,5, utóbbit 10 centiméteres hosszban használom vertikális pecánál. A Salty Slugger, mint ahogy a neve is mutatja, sós felülettel és erős hal aromával rendelkezik. Alakja inkább hasonlít egy elvékonyodó kukacra, mint halra. A D’Tail tintahal aromát tartalmaz és ez már hasonlít egy kishalra, de valamivel keményebb az anyaga, mint a Sluggernek. Hogy egy magyar halnak mi ingerlő a tintahal szagán, ami sósvizi jószág ugyebár, azt nem tudnám megmondani, de kellőképpen fanyarbüdös, és tetszik a süllőknek. Óvatosan kapó halaknák nem árt, ha valami hasonló csalogató olajban fürösztött gumit választunk. Hogy ez az aroma benne is maradjon, érdemes a zacskójában tárolni.

 

IMG 7572 v2A tiszta víz miatt igyekeztem tompább, vagy élethű színeket felkínálni. Villanymotorral irányítom a csónakot a jól ismert tartások fölé és lassan átsodródva rajtuk igyekszem centiről centire áttapogatni, keresgélni a halat. Finom csuklómozdulatokkal szoktam a fenékközelben lebegő plasztikba belerázogatni. Tapasztalataim szerint ez a finom rezonancia kelti fel leginkább a süllők figyelmét. Ahogy keltette is mindjárt első próbánál egy szebbecske fogasnak. Mivel közvetlenül alattunk zajlanak az események, hatalmas élmény a rövid hengszálon érkező elemi erejű, éles rávágás. Rövid tusakodás után hamar a csónakba is került a szép hal, majd fotó után úszhatott vissza a helyére. Érdekesség, hogy napközben ritkán sikerül kapást kicsikarnom. Erős fénynél, tiszta vízben olyan erősen bebújnak a sűrű mélyébe, hogy nemigen mozdulnak ki semmiféle csalira. Ezt több ízben sikerült megfigyelnem, egyrészt saját, de főleg Szabó Tamás barátom búvártapasztalatai lévén, másrészt előfordult, hogy olyan tiszta volt a víz, hogy 5 méterre is leláttam ideális fényviszonyok között. Bármilyen hihetetlen, szabad szemmel látható volt, persze polár szemüvegben, ahogy több süllő is bent lapul az ágak között, orral kicsit lefelé, egészen belefúródva a tartásba. Az alkonyat közeledtével aztán kintebb mozdulnak, az akadók szélére. Ekkor van igazán esély horogra csalni őket, ahogy nekem is adott még egy halat az alkonyat. Az elmélázott emelgetés közben olyan vehemensen dörgölt oda a nem túl hatalmas, kiló körüli csíkos, hogy majd kiestem a csónakból ijedtemben. Későbbi alkalmakon is volt szerencsém horogra csalni közülük néhányat, bár igazán hatalmas nem érkezett, viszont szépségük és vad kapásaik mindenért kárpótoltak.

 

IMG 1836 v2A bot pedig igen megtetszett! Előnyei közé sorolnám, hogy könnyű, gyors, s mivel két részes, könnyen szállítható, a jól kialakított szivacsos nyél pedig kényelmes fogást biztosít. Egy hátrányát találtam. Mivel vertikális horgászatra fejlesztették ki, a gyűrűk alacsony talpat kaptak, közel helyezkednek el a bottesthez. Ezzel csak egy helyen van probléma, a keverőgyűrűnél. Itt ugyanis az orsóról lefutó zsinór éles szögben fut át a gyűrűn, ami visszafogja valamelyest a dobásokat és van egy kis hangja is a gyűrűn súrlódó zsinórnak. Nyilván „rendeltetés szerű” vertikális horgászatnál ennek nincs jelentősége, hiszen olyankor nem dobunk, de egyéb módszereknél számolni kell vele, hogy 1-2 méterrel rövidebb lesz a dobástáv, ami persze messze nem a világvége. A bot hossza nekem kifejezetten kézre esett. Szeretem a rövid pálcákat, mert sokkal kényelmesebb velük a peca. Gyakran hallok olyan megjegyzéseket a rövid botokra, hogy „amerika majmolás”. Valahol megértem, hiszen én is 3 méteres durungokkal kezdtem a pergetést és elképzelni sem tudtam annak idején, hogy a fenébe lehet alkalmas a horgászatra egy rövid pilincka. Eleve akkoriban még partról horgásztam többnyire és szilárd meggyőződésem volt, hogy partról használhatatlan egy 2 méter körüli bot. Azóta alaposan megváltozott a véleményem. Csupa előnyük van a hosszú pecákkal szemben. Nagyon gyorsan lehet lereagálni a kapást egy könnyű, rövid bottal, míg a hosszúval sutának és lassúnak tűnik a bevágás. Persze ezt az fogja igazán észrevenni, aki mindkettőt kipróbálja és esetleg kézbe vesz egy 3 méteres botot, miután már megszokta a rövidet. Nem akarok próféta lenni, a magam részéről mindenki azt használ, amit szeret, vagy neki kézre esik, de a saját véleményem és tapasztalatom, hogy ritka kivételektől eltekintve összehasonlíthatatlanul eredményesebb a rövid botos peca a hosszúval szemben. Az Exceler Z orsó is megfelelőnek bizonyult. A zsinórt hibátlanul fekteti, szépen fut, és nem kotyog, viszont a féke néha letapadt, amit egy kis utózsírozás megoldhat. A mérete és a 255gr-os önsúlya alapján illeszkedett a bothoz, árát tekintve pedig szintén passzol a két termék egymáshoz. A vertikális süllőzést pedig csak ajánlati tudom mindenkinek, tegyen egy próbát! Nem fog csalódni!