Feel Alive.

Termék keresés:

Délvidéki felfedezésMegvagy

Szerző: Hernyák Aurél

 

A Daiwa teszthorgásza, Hernyák Aurél egy számára teljesen ismeretlen, vadregényes délvidéki holtágra utazott pergetni. A kezdeti nehézségek után igazi akciódús örömpeca kerekedett a kirándulásból.

 

A fekete legszebb árnyalata

 

Az összefüggő partmenti hínármezőt megszakító nyiladékot már messziről kinéztem magamnak, lassan sodródtunk felé a csónakkal. Az evezővel rásegítettem a hosszú faladik orrát a hínárra, ami elég volt ahhoz, hogy horgonyként megtartson minket az enyhén áramló víz határán. A nyiladék mederfelé eső peremén kishalak borzolták az átlátszó víz felszínét, de engem a távolabb sötétlő, szűk szakasz érdekelt. Tudtam, a legjobb az lenne, ha elsőre ideális helyre, a nyiladék túlsó szélét szegélyező hínárfal peremére esne be a küszt mintázó, áttetsző felszíni csalim. Finoman meglendítettem a botot, a dobról nesztelenül suhant le a vékony fonott zsinór. Amint az apró pencil bait a vízbe csobbant, egy jókora burvány csapott fel mellette, és a hirtelen jött ösztönös bevágás közben már tenyeremben éreztem a visszarúgó botot, a zsinór végén küzdő termetes hal ellenállását. A partmenti néhány méteres sávban a víz színéig érő összefüggő hínár és a közeli nádas miatt egy centit sem engedhettem, sőt gyorsan a felszínre kellett kényszerítenem ellenfelemet, ha nem akartam egyszerre vele és a hínárfallal is megküzdeni. Most jött jól a keményebb, gumihalas karakterű bot, a vékony, de erős fonott zsinór. Ilyenkor vizsgáztak a horgok, a kapocs, valamint az esetleg beugró csukákra és az átlátszó vízre gondolva közvetlenül a fonotthoz kötött tengeri előkezsinórom és az arra kötött csomók is. A botot magasan a fejem fölé emelve a felszínre kényszerítettem a halat, ami persze nem fékezett le a víz színén, hanem egy jókora ugrás közben fejét rázva igyekezett megszabadulni a kis műanyag halutánzattól. A termetes feketesügeret áthúztam az utolsó hínárfolt felett is a mederbe, ahol végre újra a vízben tombolhatott. Tett még két kört a csónak vége mögött, majd immár kicsit belefáradva a küzdelembe hagyta magát a felszínre emelni. Jól láttam a horgok helyzetét, így biztosan ragadtam meg alsó állkapcsát, és örömteli kiáltással a csónakba emeltem. Ha eddig esetleg nem tudtam volna, miért ragadt a fajra a feketesügér elnevezés, akkor most világossá vált volna: az átlátszó, hinaras és tavirózsamezőkben bővelkedő sötét vízben pompás színezetű volt minden hal, amit horogra csaltam. Kifogásuk azonban korántsem indult egyszerűen.

 

Irány az ismeretlen

 

Vadregényes holtágElőször egy munkához kapcsolódó utazás során láttam meg ezt a délvidéki holtágat és azonnal úgy éreztem, ide vissza kell térnem horgászbottal is. A koratavaszi első találkozás után június közepéig kellett várni az újabb randevúra, de ekkor már felszereléssel és a környékbeli horgászoktól szerzett információmorzsákkal felvértezve szálltam feleségem kíséretében az evezős faladikba, hogy egy családi csónakázós-napozós horgászattal felderítsük, mit rejt a meseszép, erdőkkel szegélyezett, színültig hínárral telt, tavirózsamezőkkel szegélyezett vadregényes víz. Jócskán elmúlt 9 óra, mire vízre szálltunk és - bár a helyiek a szép csukaállományt emlegették - a tűző nap miatt nem igazán számítottam a krokodilpofájúak komoly aktivitására napnyugta előtt. Két multiorsóval szerelt bottal készültem a csukapergetésre és a tavirózsás közelharcra, erős zsinórral, drótelőkével, de betettem a csónakba egy könnyebb peremfutós készséget is, mert kósza balinokról is rebesgettek történeteket. Azt feltételeztem, hogy napközben a csukák a tavirózsák árnyékában és a hínaras terület árnyékos foltjaiban pihennek majd, így ezeket ostoroztam először felszíni, rejtett horgos gumibékákkal. A békák azonban egy húsz centis kölyökcsuka mellett csak a valódi békákra gyakoroltak komoly csalogató hatást, így szintén rejtett horgos súlyozatlan gumihalakra váltottam. Ahogy telt az idő, egyre inkább úgy tűnt, nem járok jó úton. A vehemensen kezdett, előzetes elképzelésekre alapozott horgászat helyett így inkább evezőt ragadtam, és elindultunk körülnézni. A holtág közepén a mederben, ha lassan is, de határozottan folyt a víz. A júniusi árvíz miatt átengedtek némi vizet a holtágon a közeli csatornákból, amit a halak szemlátomást örömmel fogadtak, engem viszont komolyabb evezőmunkára kényszerített.

 

Láss, ne csak nézz!

 

Megtort a jeg v2Csónakázás közben elkezdtem jobban figyelni és végre feltűntek az addig látott temérdek keszegféle és küsz mellett érdekesebb halak is. Feketesügerek, méghozzá szépek, és több is. Hamar kiderült, hogy a holtág egy párszáz méteres szakaszán szép számmal járőröznek a medret szegélyező hínárfal mellett és a hinártól megtisztított, partig vezető nyiladékok szélén. Hamar mosolyra húzódott a szám, hiszen a feketesügerek a kedvenceim közé tartoznak, sokat pergetek rájuk. A halak megvoltak, tudtam, milyenek és merre járnak, már „csak” a megfelelő módszert és csalit kellett megtalálnom. Ami elsőre könnyűnek tűnt, bizony fejtörést okozott. A sötét, de tiszta vízben a szikrázó napsütés hatására minden természetes színű csalim messziről világított, szemlátomást elrettentette a halakat. Ugyanakkor a sötét színek idegenül hatottak a temérdek küsz és apró bodorka, keszeg melett. Ami mélyebbre ment, az a mederben is hínárt fogott azonnal. Végül egy csörgős walk-the-dog csalira, azaz egy terelőnyelv nélküli felszíni wobblerre esett a választásom két okból is: egyrészt, mert áttetsző festése miatt a vízbe ejtve meglehetősen hasonlított a kishalakra, másrészt a mérete is megfelelt. A feketesügerek szívesen táplálkoznak a felszín közelében, bíztam benne, hogy ilyen tiszta vízben simán feljönnek a csalimért is. A peremfutó orsós szett fonott zsinórjának végére a nekem nagyon bevált Albright csomóval jó egy méternyi átlátszó, vastag, a harapást jól tűrő tengeri előkezsinórt kötöttem. Ez utóbbi szinte eltűnt a vízben, nem úgy, mint a fonott főzsinór, és a kisebb csukák fogait is állta. Vékony, de biztos akadásMent is a kis wobbler a kapocsba, majd próbaként átlen-dítettem a meder túlsó oldalára. Megindítottam a csalit, majd az orsó folyamatos tekerése mellett a spiccel aprókat rántottam a zsinóron, mire a kis műhal hol jobbra, hol balra kitörve közeledett a felszínen. Nem kellett neki fél méter, mire az első nagyszájú lekapta a víz színéről, és heves táncba kezdett a zsinór túlvégén. Kicsi és nagyobb sügérnek egyaránt tetszett a vergődő kishal, és a növendék csukák is bátran rohamozták. A halfogás szempontjából lassan induló kirándulásból igazi örömpeca kerekedett, Anitát is magával ragadta az élmény, rengeteg remek fotót készített a harcosan küzdő feketesügerekről. Nincs is izgalmasabb a pergetésben annál, mint amikor a felszínen haladó csali mögött egy tolóhullám közeledik, majd hirtelen felrobban a felszín, és egy csillogó testű hal tépi magával a csalinkat a fekete mélybe. Délben árnyékba húzódtunk a kíméletlen napsugarak elől – ebédelni – majd később folytattuk a felfedezést. A feketesügerek nem hagytak cserben, bár ahogy változott a napsugarak beesési szöge, egyre több lett a vékony akadás, néhányszor ki is rázták a horgot a szájukból, de hét harcos sügér és pár kisebb csuka megfogása után már nem igazán bántam. Hiába próbáltam poppert vagy más felszíni csalit, ez pencil bait, méret és szín aznap verhetetlen volt. Ha kis is vettem a kapocsból, hamarosan be kellett látnom, hogy az adott körülmények közt ez volt a legjobb választás. Rohamosan közeledett a várva várt napnyugta, de sajnos azzal együtt egy nyári zivatar felhőtömbje és szele is, ami meghiusította csukás elképzeléseimet. Ennek ellenére maradéktalanul élveztem a feketesügeres pecát.

 

FelszerelésAkkor és ott

 

Ismét kiderült, hogy nyitott szemmel, a természet jeleit figyelve lehet a leggyorsabban megtalálni a sikerhez vezető utat és nem szabad előzetes elképzeléseinkhez ragaszkodni, ha azok valamilyen nem bekalkulált körülmény miatt nem működnek. A megfelelő csali- és színválaszték is fontos, és bizony a színekre visszagondolva ezentúl több átlátszó, színtelen wobblert is beszerzek majd hasonló jellegű terepre és időjárási viszonyokra. Meg persze a holtág csukáinak. Mert értük még visszamegyek.

 

Felszerelés:

 

Bot: Daiwa Generation Black, Shad Caster, 2,06m, 5-25g
Orsó: Daiwa Lexa 2500SH
Zsinór: Daiwa Tournamnet 8braid, 0,16mm
Előke: Daiwa Tournament SW Triple Gamma, 0,47mm
Kapocs: Daiwa Tournament D-snap
Műcsali: Megabass Slide Sinker, Coayu szín, 7g, (2004-es modell)