Bizonyára vagyunk szép számmal horgászok, akik gyerekkorukban különféle rovarokkal csalták horogra a kis folyók-patakok domolykóit. Nos, változnak az idők. Manapság egész tág választékból lehet csemegézni bogár utánzatú wobblerekből is, így nem szükséges az óvatos halak horogra kerítéséhez az ízeltlábúakat sanyargatni.
Kaphatóak gyáriak, de idehaza és külföldön is akad néhány ügyes kezű pecás, akik manufaktúrákban készítik egyedi, élethűbbnél élethűbb műcsalijaikat. Magam is rendelkezek egy doboznyi pofás kis aprósággal, melyekkel előszeretettel kísérletezgetek nyáridőben.
Néhány évvel ezelőtt Szegedi Gyuri világbajnok pergetőhorgász barátom ültette a bogarat a fülembe. Pontosabban előbb egy kapitális domi szájába. Fülledt júliusi napon csorogtunk partszélt dobálva, mígnem egy lassuló öblösödéshez értünk. Úgy irányítottam a csónakot, hogy a sodorvonalból kikerüljünk, így egy kicsit tudtunk szusszanni. Gyuri persze nem bírt magával és a pangó vizet is megdobálta. Izgatottan mutogatta nekem, miféle élethű bogarantyúja van. Szép-szép, gondoltam magamban, de valahogy aprónak tűnt, pláne a horog rajta. Nem néztem ki belőle a nagy halat. Azthiszem épp az ebédidőre bekészített szendvicsemet majszolgattam, s közben figyeltem, barátom mit művel a frissen kibontott csalijával. Eldobta, nem túl messzire, majd elkezdte közelebb és közelebb pöckölgetni. Nem folyamatosan húzta, csak néha közelebb ugrasztotta, majd hagyta lebegni a felszínen. Merthogy felszíni csaliról van szó, ami akkor sem merült a víz alá, ha cimborám belehúzott.
Az egyik megállításnál egy burvány jelent meg a csalinál, de elvétette. Nem sikerült megakasztani. Persze több se kellett Gyurinak, visszatette a bogarat a halnak és még lassabban vezetgette addig a pontig, ahol az imént is kapása volt. Szinte centire pontosan ugyanott megjelent a burvány. A semmiből bukkant fel a fehéres karika száj, behörpintette az apró utánzatot és fordult is vissza, ám barátom ezt már nem hagyta. Lendült a finom pálca, s elszabadult a pokol. Hol a csónak alatt akart átszaladni, hol a partszéli belógó bokrokat célozta meg a termetes domolykó, de egy világbajnok ellen be kellett látnia, nem sok esélye van, így hát rövidesen fotózhattam a szép halat. A wobbler teljesen eltűnt a szájában. A miniatűr hármashorog a szájpadláson akadt meg mélyen, éppen hogy elértem a vékony sebészcsipeszemmel. Nem kérdés, hogy alaposan elhitte, valódi bogárral van dolga!
A hasonló fogások mindig gondolkodóba ejtenek. Teljesen inaktív időszakban sikerült horogra keríteni, tehát távol voltunk már a reggeli óráktól és messze volt még a késő délutáni hajrá, mégis sikerült felkelteni egy rutinos öreg hal érdeklődését. Ilyen gondolatmenet mentén hajlamos vagyok én is szakítani a jól bevált csalikkal és a rutinpecával, azaz hogy szórjuk a partot a megszokott 3-5 centi közötti duci wobblerekkel és tekerjük mint a bolond. Működik persze ez is, de mivel ezt a változatot rengeteget űztem-űzöm, így szívesen térek el olykor a megszokottól és próbálok ki mást is, kiváltképp ha saját szememmel látom, hogy működik is.
Először is szükségem volt ilyen csalikra, hogy a gondolatot tett követhesse. Akkoriban szerencsére épp rendelkezésre állt néhány ajándékba kapott darab, de az évek során innen-onnan szemezgettem még a gyűjteményhez. A másik nagyon fontos alapeleme a „bogarászásnak” a csalival összhangban lévő felszerelés. Apró és könnyű darabokról van szó, így olyan bot kell hozzá, ami kellőképpen finom és rugalmas, hogy egyáltalán el lehessen dobni vele a mindössze pár grammos mütyűröket.
Zsinórból is célszerű minél vékonyabbat választani, hiszen ha a felszínen nyugvó wobbler előtt feszülő zsinórba akár csak a szellő belekap,
máris rendellenes mozgást produkál a csali, ami felkelti a gyanút a halakban. Fonott főzsinór esetében 0,06-os körüli vastagság fölé nem célszerű lépni, viszont még az ilyen vékony zsinór elé sem árt kötni nagyjából egy méter, szintén vékony, például 0,16-os fluorocarbon előkét. Úgyszintén jó megoldás lehet telibe vékony monofil vagy fluorocarbon zsinórt használni. Ilyen szintű finomításra a csali vezetési módja okán van szükség. Míg ugyanis egy csorgós horgászat során gyakran előke nélkül, fonott zsinórral direktben horgászva is sorra érnek kapások, addig bogarászás közben könnyebben észreveheti a műcsali előtt a kanócot a hal és kétszer is meggondolja, hogy ráhörpöljön e. Ugyanezen okból a kapocs mérete és színe is kulcsfontosságú. Nullás vagy duplanullás kapcsokat használok és fekete színben, hogy ne csillogjon, minél kevésbé legyen feltűnő. Nem mellesleg ezek a miniatűr kapcsok a súlyukkal sem módosítják a wobbler mozgását.
Szélcsendes, fülledt időjárás esetén a vízbe potyogó rovarok gyakoribbak. Mivel a víztükröt nem fodrozza a szél, így a vadászó domik figyelmét is könnyedén kelti fel a felszínen kapálódzó bogár. Vagy éppen a műcsalink.
Órák óta szórjuk a vizet Gergő barátommal, s bár túl vagyunk jó néhány fejesen, az igazán kapitálisak egyelőre elkerültek minket. Az időjárás nem kevésbé szeszélyes, mint a halak kapókedve. Hol beborul, olykor egy-egy esőcsepp is elmorzsolódik, hol pedig hét ágra süt a nap. Ezeket a változásokat csaliban is érdemes követni, szem előtt tartva, mikor kell mélyen, vagy éppen felszínen keresni a pikkelyeseket. Dél van, s bár ilyenkor illene árnyékba húzódva sziesztával kivárni a kora délutánt, mi inkább pecázunk tovább, tűrve a nap perzselő sugarait. Mivel amúgy is volt reggel óta néhány kapásunk beesőre, gondoltam jöhet a csere, bogárra. Véletlen éppen cserebogárra... Ha egyébként is szívesen szedegetnek most felszínről, ilyesmi csalétekkel, gondoltam, talán könnyebb dolgom lesz. Az 5 gramm dobósúlyú pálca hajszálpontosan lövi ki a műcsalit közvetlen a szórt köves partoldal mellé.
Miután bepottyan, 1-2 másodpercet rávárok, hagyva időt, hogy észrevegye egy a közelben lapu hal, ha nem történik semmi, akkor pedig elindítom. Nem csörlőzöm be azonnal. Lassan, gyakori szünetekkel indítok rá, a szünetekben pedig hagyom sodródni. Nem kishalutánzattal horgászom, így botorság lenne úgy vezetnem, mintha mégis az lenne. A valóságban a vízen vergődő bogár épp csak vibrál a felszínen, esetleg odébb sodródik, netán ahogy csapkod szárnyaival, halad előre. Ilyesmi helyzetet igyekszem leutánozni a műcsalimmal is. Néhány küsz időnként odacsíp neki, de szerencsére nem akadnak fenn rajta. Egy árnyékos, csendes sodrású szakaszra érünk.
Ha valahol, itt kéne, hogy lapuljon nagy domolykó! Egy vízben fekvő fatörzshöz érünk. Ilyen mellett szinte mindig fekszenek halak, biztos vagyok benne, hogy ezúttal sincs másképp. Felszíni csalimmal megtehetem, hogy kissé túldobok a törzsön, hiszen tudom, nem fog lefutni a víz alá és elakadni a horog. Helyette arra számítok, hogy kicsalogatja az árnyékból a pihenő fejest. Ahogy elérem a törzs vonalát, kicsit hagyom felette sodródni, de egyet azért a biztonság kedvéért bele is pöccintek. Ez volt az a pillanat, amikor elszakadt a cérna és az árnyékból felemelkedett egy sötét folt, s egy gyűrűzés közepette leszippantotta a wobblerem. Szinte be sem kellett vágni, önmagát megakasztotta a puha szájú hal az aprócska horogra. A bottal azért, amennyire engedi, igyekszem elkormányozni a fatörzstől, de valójában nem aggódom. Ismerem a felszerelésem és tudom, rengeteg tartalék rejlik benne, egy ekkora hal, bár fajtájához képest nem kicsi, még a vékony zsinór ellenére sem jelenthet akadályt. Némi huzavona után fáradtan siklik a gumírozott merítőbe. A szakáll nélküli horog szépen tartja, de könnyedén szabadítom meg tőle hosszú szárú csipeszemmel, így minimális sérüléssel engedem szabadon a találkozás után.
A pergető horgász palettáján számos módszert találhatunk, ami eredményes, és jónéhányat ami látványos, ezzel együtt talán kicsit izgalmasabb is, mint a triviális technikák. A felszíni bogárwobbleres domolykópeca éppen ilyen. Nem kérdés, hogy egy egyszerű, jól verető duci wobbler az esetek döntő többségében sokkal több kapást eredményez, mint a felszínpeca. Ellenben látni azt, ahogy feljön a hal és leszedi a csalit a víztetőről, vérpezsdítő pillanat, amiért mégis megéri kísérletezni. Pláne ha nem pusztán a halfogás a cél, hanem a kihívás és a rendkívüli emlékek keresése is.
Írta: Sztahovits Péter
Forrás: Magyar Horgász Magazin, LXXI/7. 2017. Július
