Górcső alatt a Daiwa Windcast család

Szerző: Halász Attila 

Partról, akadó közvetlen közelében történő horgászatot bemutató cikkel már nem eggyel találkozhatott az olvasó. Valószínűleg mindnek megvolt a maga hasznos mondanivalója. Természetesen nem én és nem most találom fel a Spanyol viaszt, de talán mégis tudok némi újdonsággal szolgálni ebben a cikkben. Hiszem azt, hogy azok a nüansznyi különbségek, melynek egyesek lehet, figyelmet sem szentelnek, jelenthetik azt a kicsi pluszt, amivel eredményesebbek lehetünk. 

A móri Ezerjó Major Horgásztóra készültünk egy pár napos horgászatra a bátyámmal. Korábban már horgásztunk a tavon, így a halállomány ismeretében egy igazán mozgalmas pecának nézhettünk elébe: emiatt esett erre a vízre a választásunk. Szerettem volna igazán megdolgoztatni a felszerelést. Ekkor még szó sem volt arról, hogy akadóban fogunk horgászni, azonban a kiszemelt helyek foglaltsága miatt úgy tűnt, a tervezett időpontra nem jön össze a peca, de a tógazda egy remek lehetőséggel állt elő, a VIP helyen horgászhattunk. A segítőkészségét és rugalmasságát ezúton is köszönjük neki. 

A tó két részre nyílik, a móri és a tímári ágra. A VIP hely a móri ág legutolsó helye, mely mögött még egy kíméleti rész is található, ahol nem lehet horgászni. A tó rekonstrukciója után itt megmaradtak a vízben lévő akadók, fák, bokrok, melyek igazán vadregényessé és kihívásokkal telivé teszik a horgászatot ezen a helyen, mindamellett, hogy a halak előszeretettel tartózkodnak ezekben az akadókban, így nagyon jó haltartó hely.

Örökös dilemma…

...a botválasztás. A legtöbben egy erős, kemény botot választanának egy ilyen pecához, ahol az akadó közvetlen közelében kell horgászni, azonban én mégis másként döntöttem. Erősnek ugyan nagyon erős, de egy lágyabb botot választottam, mégpedig a Daiwa Windcast család 3,90 méteres 3 lbs modelljét. A bot orsótartóval ellátott részén a blank végig egy sűrű keresztszálas erősítést kapott, ennek köszönhetően nagyon erős és rugalmas. A spicc rész lágyabb, nincs rajta keresztszálas erősítés. A két rész együttesen egy nagyon kellemes parabola akciót kölcsönöz a botnak, melyben hihetetlen erőtartalék van a karcsú bottest ellenére is. A bothoz egy Daiwa Windcast X orsót választottam. A Quick Drag fékrendszer nagyon praktikus, én nagyon szeretem. Egy erőteljes dobásnál a féket úgyis mindig be kell húzni, nehogy megcsússzon a fék, mert ilyen esetben csúnya sérüléseket tudna okozni a zsinór – ezért érdemes mindig valamilyen ujjvédőt használni. Az állványra helyezéskor ugyanezen fék kiengedésével tudjuk beállítani a „nyelető fékerőt”. Nem történhet meg az a hiba, hogy dobás után a behúzott féket elfelejtjük kiengedni, mert a nyeletőféket ettől függetlenül át tudjuk váltani és csak a kapásra reagálva szembesülünk a hibánkkal, de emiatt lehet, hogy életünk halát szalasztjuk el.

A horgászhely pontos meghorgászása

A túloldalon lévő akadósor kb. 70 méterre lehetett. A gyakorlat azt mutatja, ha közelebb tudunk horgászni ehhez, hamarabb jelentkeznek a kapások, de ezzel nő annak az esélye is, hogy hibázunk a bedobáskor. Továbbá éjszaka is pontosan kellene tudnunk meghorgászni az etetést. Szerintem még a legügyesebb horgász is olykor-olykor hibázik és túlcsúszik a dobás, ekkor viszont nem csak a bosszúság van a beszakadt végszerelék pótlásával, hanem még egy újabb kolonc kerül az akadókra, amely megnehezíti a halak és a horgászok életét is. Tehát ezt valahogy ki kellett küszöbölni. Ezt a zsinór, klipszbe történő beakasztásával lehet a legegyszerűbben megoldani, a Windcast orsónál a tervezők külön figyeltek erre. A High Impact klipsz a zsinórt nem töri, nem sérti meg, a kiakasztás után is 100%-os marad a teherbírása, nyugodtan használhatjuk.

TIPP: A próbadobásokat, ahol megpróbáljuk a meghorgászandó távot beállítani horog nélkül végezzük, így ha esetleg túl is csúszik, még nagy eséllyel ki tudjuk húzni a végszereléket.

Az eredményességhez, olykor az akadóhoz nagyon közeli kb. 1-2 méterre történő horgászat szükséges. Ezt a távot néhány dobásból be lehet állítani. Az első dobással megpróbáljuk az akadót megközelíteni, ha csak 6-8 méterre sikerül az már jó, mielőtt kihúznánk 4-5 métert hátramegyünk a parton és ott akasztjuk be a zsinórt a klipszbe. Az újabb dobásnál már lehet, meg is lesz a kellő táv. Ha mégsem, akkor újabb dobás után kicsit finomíthatunk még rajta 1-2 métert hátralépve. Fontos azonban, hogy a dobásokat mindig ugyanonnan végezzük! Azt, hogy honnan dobok, én attól függően szoktam meghatározni, milyen közel horgászom az akadóhoz. Jelen esetben ez megközelítőleg 2 m, így az állványom mögül 2 méterről juttattam be a végszereléket, a bot rod pod-ra helyezésekor kb. 2 m zsinórt tudok a kiakasztás után az orsóra visszatekerni. A hal ennyit húzhat le, ekkor elvileg még nem éri el az akadót, nekem pedig körülbelül ennyi időm van reagálni a kapásra. Ilyenkor a féket csak annyira engedem ki, hogy ne tudja elvinni a botot, ezzel talán nyerek pár másodpercet, amíg reagálhatok. Az ilyen kiakasztott zsinóros horgászatnál nem lehet nagyon eltávolodni a botoktól, mert akár a felszerelésünk is bánhatja. Ilyenkor éjszaka sem lehet kényelmesen bebújni a hálózsákba, majd a kapáskor szépen felöltözni, hogy a jó meleg hálózsákból kiérkezve ne fázzunk. Áldozatot kell hoznunk, de megéri, kárpótolnak majd a gyönyörű halak, hiszen ezért megyünk horgászni. Az első bedobást követően nagyon hamar megérkezett az első hal úgy, hogy még nem is etettem. A halat megakasztva, zsinórt nem lehetett neki engedni, mert akkor elérte volna az akadót. A kezdeti legintenzívebb kirohanásokat a bot nagyon szépen kompenzálta. Hihetetlen élmény volt a Windcast bot 3 lbs modelljével kifordítani a halat az akadóból, szinte minden mozdulatát lehetett érezni, de még volt tartalék a botban.

Az első hal olyan gyorsan jelentkezett a beélesített botokra, hogy nem is volt időm az etetőanyagot összekészíteni és etetni.

De, ami késik, nem múlik. Szerintem az ilyen akadó közelében történő horgászatnál nagyon nagy jelentősége van a pontos etetésnek. Szándékosan nem „akadóban történő horgászatot” írtam, hiszen a horgászat és az etetés is partról történik, így nincs lehetőségünk az akadóba behorgászni, csak a közvetlen közelébe.  Sokszor láttam már horgászoknál, sőt még pontyos videókban is, hogy nádfal vagy akadó sor elé történő horgászatnál jól megetették közvetlenül a tövét, sőt még az akadóba is szórtak etetőanyagot (ami lehet aprómag, kukorica, bojli, pellet stb.). Elképzelésem szerint ez így, nem jó megoldás. A pontyok az akadóban vannak, ott érzik magukat a legnagyobb biztonságban onnan mozognak kifelé a nyílt víz felé. Amíg a biztonságot nyújtó ágak között találnak táplálékot, addig nem fognak kimozdulni, ha kijjebb merészkednek, akkor még mindig ott van közvetlen az akadó köré szórt etetőanyag. De a horgunkig még mindig nem jutottak el, mert az 2 méterre van az akadótól! Véleményem szerint ilyen helyzetben a legjobb, ha az etetést kicsit visszább az akadótól 2-4 méterre alakítjuk ki, a végszerelékünket pedig az etetés és a bokor közé tudjuk bejuttatni. Ilyenkor az ágak közül az etetésre érkező halak elsőnek a mi csalinkkal találkoznak és szerencsés esetben azt rögtön fel is veszik. Tapasztalatom szerint így lehetünk a legeredményesebbek. Valamint a megrémült halak rögtön az akadóba ugranak vissza és kezdődik a folyamat előröl. Viszont ahhoz, hogy a kb. 70 méterre lévő horgászhelynél az etetést be tudjuk szorítani az akadótól 2-4 méterre eső sávba, nagyon pontosan kell tudni etetni. Az etetőrakétával vagy Spombbal történő etetés a legalkalmasabb erre, ezekkel kivitelezhető a legkönnyebben a pontos etetés, a végszerelék bejuttatásánál már leírtak alapján, kiakasztott zsinórral. Így a spomb mindig ugyanabba a sávba érkezik. Azonban ehhez kell egy megbízható bot és orsó, amellyel a kb. 200 g súlyú megtöltött spombot a kellő helyre be lehet juttatni. Ehhez én a Daiwa Emblem 4,5 lbs spod botot használtam egy Daiwa Crosscast X orsóval, melyen hasonlóan a Windcast X orsóhoz nagyméretű klipsz található. Ez a páros már többször bizonyított. Az etetést két részre bontottam: kevertem egy szemest tartalmazó mixet, mely aprómagokból, kukoricából és tigrismogyoróból állt, ez tette ki az etetés nagyobb hányadát. Az aprómaggal ott lehet tartani a halakat úgy, hogy nem telnek el tőle és folyamatosan keresik a táplálékot. A másik részét pedig a saját készítésű oldódó és főzött bojlim alkotta, halibut pellettel keverve. Az etetés mindkét részét a már leírtak alapján spombbal jutattam be.

TIPP: A kiakasztott zsinóros dobásnál a botot tartsuk függőlegesen felfelé, így amikor eléri a kiakasztást, a bot rugalmasságát kihasználva, valamint a botot előreengedve csökkenthetjük a klipsznél a zsinórra ható erőt és a spombot finoman, szinte „rátehetjük” a vízre.

Éles bevetés

A magmixbe kevert erjesztett kukoricának köszönhetően az amurok nagyon hamar rátaláltak az etetésre. Ennek a leglátványosabb jele a dupla, esetenként a tripla kapás volt. Az amurokat jellemzően egy szem pop up-pal sikerült kapásra bírni. Igaz, nem voltak hatalmasak, de annál sportosabbak. Ahogy az amurok eltűntek az etetésről, megérkeztek a pontyok, amelyek nem tudtak ellenállni a fűszeres oldódó golyóknak. Hihetetlen erőben voltak a halak, miután sikerült az akadótól elhúzni őket, a nyílt vízen is hevesen küzdöttek. Élmény volt a 3 lbs bottal a fárasztásuk. A képen is látható, hogyan dolgozik a bot. A kapások szinte egymást érték.

Látható volt mikor fogyott el a bejuttatott etetőanyag, mert egyre ritkult az érdeklődők száma. Az újbóli etetést követően rövidke szünet után már ott is volt az újabb jelentkező. Az etetés utáni csöndet az okozhatta, hogy sekély, kb. 1 méteres vízben horgásztam. Ilyen vízmélységben a becsapódó spomb szétrebbenti a halakat és csak a „csapkodás” befejezése után, amikor megnyugodott kicsit a víz, tértek vissza. A túra alatt kaptunk esőt, napsütést, hideget, meleget, szelet és szélcsendes időt is, azonban ez a változékony időjárás jelentősen nem befolyásolta a halak kapókedvét. Ami még érdekes, hogy 95%-ban pikkelyes pontyokat fogtunk. Bátyámnak is sikerült jó néhány bajuszost matracra fektetnie. Az viszont észrevehető volt, ha a dobás kicsit rövidebbre sikerült és nem érte el a kiakasztást, vagyis az akadótól távolabb esett a szerelék a vízbe, többet kellett várni a kapásra. Vagyis minél közelebb dobtunk, annál hamarabb volt kapásunk.

Summa

A dobástávolság ugyan nem követelte meg, hogy a Daiwa Windcast családból a 3.90 méteres hosszt válasszam, de én azért döntöttem mégis e mellett, mert valamivel hosszabb volt a bot azon része, amely felkeményedik, így fárasztás közben könnyebb volt irányítani a halat, főleg ilyen kiélezett helyzetben. A 3 lbs tesztgörbe pedig feledhetetlen élménnyé tette a fárasztásokat, az akadóból történő kifordításokat szintúgy, mint a partközeli kirohanásokat. Nem is tudom leírni azt az élményt, amikor egy 10-12 kg-os tőponty minden erejével az akadóba tör és ezt kell megfékezni, ezt át kell élni! Az orsó nem recseg, nem kattog, nem szorul, egyszerűen csak végzi a dolgát. Érezhető a japán mérnöki tervezés. A zsinór profilja tökéletes, hosszított dobja révén távdobásra is tökéletesen alkalmas. A Windcast X orsóval nagyon jó a bot súlyeloszlása, emiatt kézbe véve a felszerelés nagyon könnyűnek tűnik. Összességében nálam jelesre vizsgázott.